Egyebek

Átmeneti elhelyezést biztosító intézmények, nappali melegedő, éjjeli menedékhely, ingyenes népkonyha segíti a téli hónapok átvészelését a a rászorulóknak Salgótarjánban. Az Acélgyári úton lévő 42 férőhelyes férfi átmeneti szállót jelenleg 37 ember veszi igénybe, a Hősök úti női szállón 19-en laknak. Bár az éjjeli menedékhely szolgáltatás április 30-ig üzemel és biztonságos, rendezett körülményeket kínál a hajléktalanoknak, mégis vannak, akik nem veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Utcai ellátás formájában róluk is igyekeznek gondoskodni a város szociális munkásai. A kint élő hajléktalanokat napi rendszerességgel felkeresik és ételt, ruhát, gyógyszereket, takarókat adnak nekik.

Sajnos a rokonok nélkül, elszigetelten élő idős, beteg, támogatásra szoruló emberek nagyon nehezen kerülnek a szakemberek látóterébe, ezért az ő elérésükhöz a lakosság közreműködésére is számítanak.

A +36 20 400-3153 telefonszámon bárki jelezheti az Egészségügyi-Szociális Központnak, ha tudomása van olyanról, akinek segítségre lehet szüksége.

A ZÚTE és a Tarjáni Szabadidősport Klub nyílt gyalogtúrát hirdet 2018. január 21-ére, vasárnapra.

Útvonal: Salgótarján, Tóstrand (Toyota Kakuk) – Kercseg-lapos bejárat – Hamincó – Somoskőújfalu, alagút – Eresztvény – Petőfi-sétány – Somoskő, vadaspark – Somoskő buszforduló

A túra a Karancs oldalában halad, átmegy egy korábban vasúti alagúton, majd a résztvevők a vadasparkban őzek, vaddisznók, szarvasok etetését figyelhetik meg.

Táv: 11,6 km
Szint: 430 m

Indulási időpont és bővebb információ az esemény Facebook oldalán található.

Az 1944. január 13-án, a Radnai-havasokban történt lavinaomlás fiatal salgótarjáni áldozataira emlékeztek pénteken a város központi temetőjében.
Németh Judit református lelkész mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, majd az önkormányzat nevében Huszár Máté alpolgármester szólt a megemlékezőkhöz.

Az alpolgármester felidézte az országot megrendítő, de napjainkra már történelemmé halványuló, 74 évvel ezelőtti napokat és felhívta a figyelmet az emlékezés fontosságára. Mint fogalmazott: múlnak az évek, s egyre fogyatkoznak azok a kortanúk, akik közvetlen hozzátartozóként, barátként, ismerősként részesei voltak annak a megrázó tragédiának, amelyre emlékezni máig kötelességünk. Az áldozatok hozzátartozóiban a gyász mind a mai napig él. Sajnos a személyes érintettség okán ezt magam is megtapasztaltam. Nagymamám testvére is a lavinaomlás áldozatául esett, Huszár Béla levente ifjúvezető.

Huszár Máté szólt arról is, hogy önkormányzatunk kötelességének tartja a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet sportolóinak teljesítményét és bátorságát példaként felmutatni a város felnövekvő generációinak. Ezt szolgálják a tragédia helyszínére szervezett nyári emlékező expedíciók is.

A Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet síelőit a Radnai-havasok 2305 méter magas Nagy-Pietrosz csúcsának meghódítása közben érte a lavinaszerencsétlenség. A katonai gyászpompával felravatalozott halottak búcsúztatásán hatalmas tömeg vett részt az acélgyári stadionban. A temetésekre, a holttestek megtalálásának és hazahozatalának sorrendjében háromszor került sor: 1944. január 22-én öt, 30-án kilenc, július 30-án egy áldozattól vettek végső búcsút a salgótarjániak.