Az 1944. január 13-án, a Radnai-havasokban történt lavinaomlás fiatal salgótarjáni áldozataira emlékeztek pénteken a város központi temetőjében.
Németh Judit református lelkész mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, majd az önkormányzat nevében Huszár Máté alpolgármester szólt a megemlékezőkhöz.
Az alpolgármester felidézte az országot megrendítő, de napjainkra már történelemmé halványuló, 74 évvel ezelőtti napokat és felhívta a figyelmet az emlékezés fontosságára. Mint fogalmazott: múlnak az évek, s egyre fogyatkoznak azok a kortanúk, akik közvetlen hozzátartozóként, barátként, ismerősként részesei voltak annak a megrázó tragédiának, amelyre emlékezni máig kötelességünk. Az áldozatok hozzátartozóiban a gyász mind a mai napig él. Sajnos a személyes érintettség okán ezt magam is megtapasztaltam. Nagymamám testvére is a lavinaomlás áldozatául esett, Huszár Béla levente ifjúvezető.
Huszár Máté szólt arról is, hogy önkormányzatunk kötelességének tartja a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet sportolóinak teljesítményét és bátorságát példaként felmutatni a város felnövekvő generációinak. Ezt szolgálják a tragédia helyszínére szervezett nyári emlékező expedíciók is.
A Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet síelőit a Radnai-havasok 2305 méter magas Nagy-Pietrosz csúcsának meghódítása közben érte a lavinaszerencsétlenség. A katonai gyászpompával felravatalozott halottak búcsúztatásán hatalmas tömeg vett részt az acélgyári stadionban. A temetésekre, a holttestek megtalálásának és hazahozatalának sorrendjében háromszor került sor: 1944. január 22-én öt, 30-án kilenc, július 30-án egy áldozattól vettek végső búcsút a salgótarjániak.
